Joó Andor 1873. október 3-án született Szabadkán. Szülei Schudritz Magdolna és Joó Dezső voltak. Joós Andor katonai szolgálatát a Magyar Királyi pécsi 8. huszárezrednél töltötte. Jogtudományi oklevelét 1898. június 13-án szerezte meg a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen. Tanulmányai közben teljesítette kötelező katonai szolgálatait is. 1902-ben a Pozsonyi Kiráéliy Törvényszéken, 1905-ben a nyitrai Királiy Törvényszéken volt joggyakornok. 1907-1910 között Szombathelyen volt aljegzyő a Királyi Törvényszéne, innen 1911-ben a Kőszegi Királyi Jásárbíróságra került. 1912-ben pedig áthelyezését kérte Jászberénybe.
1914-ben vette feleségül Jászberényben Kohári Margitot (1895-1970).
1916-tól a Szolnoki Királyi Bíróság jegyzője lett. 1917-től a Jászapáti Járásbíróságon albíró, majd egy évvel később mint járásbíró tevékenykedett.
1919. május 17-én a kommün alatt kegyetlen gyilkosság áldozata lett. Ellenforradalmi mozgalomban való részvétel gyanúja miatt tartóztatták le és a jászladányi katonai forradalmi törvényszékre kívánták elszállítani. Azonban egy vörösőr lövésétől halálos sebet kapott.
A jászapáti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Forrás:
Baranyi György: Emléktábla a járásbírónak. Új Néplap 2009.05.12.
Fülöp Tamás: Joó Andor jászapáti járásbíró életútja levéltári dokumentumok tükrében. In: A szolnoki törvényszék története 1919. Szolnok, 2019.
