1931. április 19-én született Abádszalókon Elsner Mária Julianna néven. Édesapja, dr. Elsner Henrik, édesanyja Grosinger Erzsébet. Vezetéknevét az író 1951 júliusában belügyminiszteri jóváhagyással változtatta meg. Testvére Ember Judit, filmrendező. Az abádszalóki római katolikus elemi iskolában kezdte meg tanulmányait, majd a miskolci leánynevelő intézet gimnáziumába került, de a zsidóságot korlátozó intézkedések miatt már csak magántanuló lehetett. 1944-ben édesapját a sárvári internálótáborba hurcolták, valószínűleg Auschwitzben vesztette életét. Feleségét, anyósát a két leánygyermekkel együtt a kunhegyesi gettóba költöztették, majd a deportálás előtti utolsó magyarországi gyűjtőhelyre, a szolnoki cukorgyárba szállították. A Strashoff felé tartó vonatra kerültek, így 1944 júliusától anyát és két lányát a bécsi (stadlaui) Waagner–Biró Vas- és Acélművekben dolgoztatták. A hadiüzemben az édesanya takarítónőként, az idősebb lány, Mária betanított (kényszer)munkásként dolgozott a kovácsműhelyben, az esztergában és a fúrodában 1945 tavaszáig.
Budapesten szerzett magyar–német szakos diplomát. 1950-től az Athenaeum Könyvkiadó lektorgyakornoka volt, majd az Irodalmi Újság munkatársa lett.
Az 1956-os forradalomban résztvevő Hegedűs B. András meg nem tagadása miatt hosszú időre eltiltották hivatásának gyakorlásától. Azokban az években általános iskolai tanárként dolgozott. Az 1956-os forradalmat vállaló meggyőződéséért fél évtizedig a német nyelv és a magyar irodalom tanításából élt 1961-ig. Neue Zeitung munkatársa és a Pesti Műsor szerkesztőségi tagja is volt. 1991-ig a Magyar Nemzet olvasószerkesztőjeként dolgozott. 1994-ben alapította meg Mayer Évával a Barátság című folyóiratot.
Több szakmában – újságíróként, szerkesztőként, íróként, műfordítóként, műkritikusként és történészként – is magasan jegyezték. 1994-ben általa alapított Barátság.
Harmincnál több önálló kötetének legismertebbje a Hajtűkanyar című regénye 1974-ben jelent meg, amelyben a szépirodalmat történeti dokumentumokkal szervesítve tulajdonképpen új műfajt teremtett. Emellett útikönyveket is írt.
Raoul Wallenbergről szóló kötetei, írásai pedig megkerülhetetlen történeti alapművek. 2017-ben a Raoul Wallenberg Egyesület Ember Mária-díjat alapított azoknak, „akik munkásságukkal kiemelkedően mutatták be a magyar–zsidó együttélés történetét, a soá tragikus eseményeit a magyar történelem és kultúra részeként jelenítették meg, kiemelten hozzájárultak a rasszizmus elleni küzdelemhez és az emberi jogok érvényesüléséhez.
2001. december 30-án halt meg Budapesten.
Forrás:
Murányi Gábor: Ötödik levél. Barátság 2006/2.
