A németek legyőzése után a 2. Ukrán Front által megszállva tartott területein szovjet operatív csoportok a helyi közigazgatás és kollaboránsok segítségével állította össze az internálandók listáját. Az elfogott és deportálandó civileket először magyarországi gyűjtőtáborokba szállították, mielőtt a Szovjetunióba küldték volna őket „malenkij robotra”. Az egyik ilyen kijelölt gyűjtőtábor, ahova és ahonnan az elhurcolt polgárokat elszállították Fegyverneken volt. A rendszerváltás után a kényszermunkára deportált emberek emléke előtt tisztelegve állítottak márványtáblát a fegyverneki római katolikus templom homlokzatán.
Fotó: Kósa Károly – Verseghy Könyvtár
Az emléktáblán olvasható sorok a Bölcsességek könyvéből (BÖLCS 5, 4–6) vett idézet:
„EZEK AZOK, AKIKEN EGYKOR NEVETTÜNK, AKIKBŐL CSÚFOT ŰZTÜNK!/MI, OSTOBÁK, ÉLETÜKET ŐRÜLTSÉGNEK ÉS VÉGÜKET DICSTELENNEK VÉLTÜK./ÍME, MINT SZÁMOLJÁK ŐKET ISTEN FIAIKÖZÉ, S A SZENTEK KÖZÖTT VAN RÉSZÜK!/VALÓBAN, LETÉRTÜNK AZ IGAZSÁG ÚTJÁRÓL, AZ IGAZSÁG VILÁGA NEM FÉNYLETT NEKÜNK, S AZ ÉRTELEM NAPJA NEM KELT FEL SZÁMUNKRA!”
Forrás:
Szentmise. Fegyverneki Hírmondó 2014.12.19.
