Fényes Elek említi először Tiszafüreden a zsinagógát, amely az 1847/48-as összeírásban a Nánássy földbirtok területén szerepel. Az izraelita hitközség tulajdonában volt még paplak, imaház, és sakterház is. Az első zsinagóga a XIX. század első felében épült a település fő utcáján – a római katolikus templom közelében – klaszszicista stílusban.
Tiszafüreden a kisgyermekek vallási oktatása, a Talmud Tóra 1803-tól, a jesíva 1865-től működölt. 1877-ben indult meg az oktatás a hivatalosan elfogadott zsidó elemi iskolában, egy bérelt ház három termében, három osztályban, három tanító vezetésével.
Az 1869-es országos kongresszus, amelyen az országos képviselet ügye és a modernizáció volt napirenden, megosztotta az ország zsidóságát. A kongresszus után három irányzat alakult ki. A hagyománytisztelők, elsősorban a kisebb településeken élők az orthodox változatot részesítették előnyben. Orthodox hitközséggé vált a tiszafüredi is. Önállóságukat később is erőteljesen hangsúlyozták. A XIX. és a XX. században egyaránt sok zsidó iparos volt a helyi mesteremberek között. A kiegyezés a gazdasági, az emancipáció a jogi kereteket teremtette meg a magyarországi zsidóság társadalmi felemelkedésére, az asszimiláció felgyorsulására. A legtekintélyesebb tiszafüredi zsidó polgárok, mint a legtöbb adót fizető fürediek bekerültek a városi és a megyei képviselőtestületbe is.
A XIX. században épült templomot 1911-ben árvereztették el, majd új zsinagóga építésébe fogtak, melyhez a város kezességvállalása mellett 40000 korona kölcsönt vettek fel. Az épület Polgári István tervei alapján, Vágner Márton építészmester kivitelezésében készült el. A második templomukat 1912-ben, szecessziós stílusban építtették.
A II. világháború kitörése után a 18 és 42 év közötti, majd az idősebb korú zsidó férfiakat is munkaszolgálatra hívták be. Magyarország hadbalépése után az orosz frontra kerültek, ahol minden kiképzés és felszerelés nélkül aknaszedésre kényszerítették őket. A zsidó tulajdonú üzletek árukészletét 1944 áprilisában leleltározták, a megyei hatóságok először a vasútállomás környéki házakat jelölték ki a gettó helyéül, majd a városközpontban lévő zsinagóga környékét, de mindkét esetben sok keresztény családot kellett volna a lakóhelyükről elköltöztetni, így végül a téglagyár területére vitték őket.
1944.június 8-ának délelőttjén lovas kocsikkal és gyalog hajtották a tiszafüredi zsidókat a vasútállomásra. Több napig utaztatták őket Auschwitzba embertelen körülmények között; ivóvíz, életelem, tisztálkodási lehetőségek nélkül. Az 1941-ben regisztrált 442 tiszafüredi zsidó lakosból 1945 után legfeljebb hetvenen maradtak életben. Családok sora pusztult el, egyetlen ép család sem került vissza. A visszatértek nagy része kivándorolt az országból, vagy Budapestre és más nagyvárosokba telepedett.
1945-ben a zsinagóga előcsarnokában állítottak fel egy emléktáblát, amely jelenleg a budapesti Kozma utcai temetőben látható. A halotti anyakönyvekbe a II. világháború után 264 személy halálát vezették be. Az emléktáblára és az anyakönyvekbe egyaránt felvettek Tiszafüred környékén élt áldozatok neveit is.
A háború után a zsinagóga állapota – szerepét elvesztve – rohamosan romlott, majd a helyi ÁFÉSZ áruházzá építette át. Az épület napjainkban is áll magasságával kiemelkedve környezetéből.
Fotó: szombat.org
Az egykori zsinagóga oromdíszét, amely Mózes kőtábláit ábrázolta a helyi izraelita temetőbe helyezték el.
Forrás:
Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete. Tiszafüred, 2004
Orbánné Szegő Ágnes: A tiszafüredi zsidóság története és demográfiája. Tiszafüred, 1995.
