A neves szülészorvos, anya- és csecsemővédő, a magyar védőnői hálózat egyik létrehozója Tiszasülyön a Vörös-majorban látta meg a napvilágot 1886. április 7-én. Szénásy Sándor sebész magántanárnak, orvospublicistának, a Honvédorvos és Gyógyászat főszerkesztőjének unokaöccse volr.1903-ban a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett és 1908-ban avatták orvossá.
Először BársonyJános szülészeti klinikáján dolgozott, majd a Lovrich József vezette pesti Bábaképző Intézetbe kapott meghívást. Mint ennek vezető tanársegéde került kapcsolatba az 1915-ben alakult Országos Stefánia Szövetség anya- és csecsemővédelmi munkájával. Itt ébredt benne a mély elkötelezettség a hazai egészségügy nagy gondja iránt és ez ösztönözte arra, hogy 1924-től munkásságát a szövetség anyavédelmi főorvosaként folytassa. Akkoriban a bába- és orvosképzést a Tauffer által létesített alapokon eredményesen folytatták.
Johan Béla, a kiváló egészségpolitikus, az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) igazgatója meghívására Szénásy József adta elő a zöldkeresztes védőnőjelölteknek az anyavédelmi ismereteket, majd Tauffer Vilmos felkérésére Szénásy képviselte a Stefániát az új szülészeti rendtartás keretében. Amikor pedig a Stefánia Szövetség fővárosi szervei összeolvadtak és Budapesten Székesfőváros Anya- és Kisdedvédelmihálózat létesült, Szénásy József lett az anyavédelem főorvosa.
A hivatásában vallott elvi és gyakorlati tennivalókat igyekezett írásban is megörökíteni, különféle fórumok előtt összegezni. Előadója volt a kor tudósai körében oly népszerű Kis Akadémiának. Mintegy száz tanulmányának döntő többsége a szociálhigiéne, vagy az anya- és csecsemővédelem tárgyköréből való. Több tanulmánya jelent meg az Orvosi Hetilapban.A közrendeletek szellemi megpróbáltatást jelentő és éles judíciumot igénylő munkájával is meg kellett birkóznia. Életének nagy, összefoglaló igényű munkája az Anyavédelem, az első ilyen tárgyú könyv, amely modern szemlélettel készült.
Szénásy József életművének fontos része az egészségügyi felvilágosítás,melyet mind a fővárosban, mind a városokat, falvakat járva folytatott. A II. világháborúban Budapest ostroma alatt lakóháza óvóhelyén kórtermetrendezett be és a nehéz hetekben is járt a környék betegeihez.
1951. május 30-án hunyt el Budapesten.
Forrás:
Dr. Szénássy József. Orvosi Hetilap 1991.09.22.
