1873. február 3-án született Gyöngyösön. Középiskoláit Gyöngyösön végezte, majd a Ferencz-rend növendékei közé lépett. 1896 május 4-én szentelték pappá Vácott. Már akkor üres óráit a zenetanulmányainak fejlesztésére használta fel. 1920-ban lépett a váci egyházmegye papjai közé.
Lelkészkedett Szolnokon, Jászberényben, Szegeden, 1904-tól Szolnokon. 1926-ban lett a „Szegények Otthona“ kápolnájának lelkésze volt. Kezdeményezésére és anyagi támogatásával épült 1933-ban a szegényházi kistemplom.
Dalaival országos nevet és hirt szerzett. Mint ujságíró szépirod. és zenei dolgokat ír, több önálló zenei művet, közismert s a rádióban is előadott dalt szerzett. Megjelent kottái: Dalok a magányból, Búzavirágok, Megválás, Nefelejcsszirmok, Vándorfecskék, Siró nóták, Tavaszi napsugarak, Márciusi ibolyák, Őszi álmok és a legutóbb megjelent Nótás Album, amely jóbarátai kiadásában hagyta el a sajtót.
Állandó dolgozótársa a Katholikus Elet, Tiszamellék és Magyar Nép című lapoknak, valamint a szolnoki újságoknak. A Katholikus Legényegylet v. elnöke és a Verseghy Ferenc szépirodalmi kör alelnöke volt.
Fotó: Kósa Károly – Verseghy Ferenc Könyvtár
1947-ben hunyt el. A temetői római katolikus templom kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Forrás:
Jóska páter »Nótáskönyve«. Szegedi Uj Nemzedék 1926.07.31.
Madarász Elemér (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass. Budapest, 1940
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
Szolnoki fejek. Szolnok, 1928.
