Dr. Kele István Karcagon született 1881-ben. 1905-ben szentelték fel pappá. Emődön, Kenderesen, Dévaványán káplán, Miskolcon hitoktató káplán, majd Egerben kar káplán volt. 1909–1923 között az egri papnevelő intézet tanáraként szolgált. 1918–1923-ig az egri jogakadémián is tanított. 1923-ban Mezőtárkányba került, majd 1926-tól 1958-ig – nyugdíjba vonulásáig – Jászberény plébánosaként tevékenykedett.
A város képviselőtestületének aktív tagja volt. 1928-ban Kossuth Lajos New-York-i szobrának felavatásán a magyar delegáció tagjaként vett részt. Címzetes apát, 1934-től pápai prelátus címet kapott. 1941-től az országgyűlés felső házának választott tagja.
Papi hivatása mellett jelentős egyházi írói tevékenységet is folytatott. Főszerkesztője volt a jászsági katolikus tudósító havi lapnak. Megnyerő modorú, energikus egyéniség és kiváló hitszónok volt. A városban jelentős közéleti tevékenységet folytatott, támogatta a karitatív tevékenységet folytató szervezeteket. Több helyi társadalmi szervezet elnöke volt. Pl. Jászberényi Stefánia Szövetség elnöke vol. Az 1862-ben alapított és az 1906–1926 között „alvó” Palotásy Dalkört az ő aktív és kitartó munkája eredményeként és támogatójaként szervezték újra.
1959-ben hunyt el Jászberényben.
Forrás:
Kiss Erika: A jászsági alsójárást képviselték a parlamentben 1848-1944. In: Jászsági évkönyv, 2012.: 126-140
