Középfokú oktatási intézmény feállítása az 1800-as évek elején kezdett realizálódni a városban. Már korábban tervezték a létrehozását adományokból, de a gimnáziumi alap az általános szegénységre való tekintettel vonakodott az újabb tehervállalástól. Csak 1831-ben a kincstári sóhivatal tisztjei, a környék birtokosai és gazdatisztjei kérésére az uralkodó, I. Ferenc király adott engedélyt az I. grammatikai osztály megnyitására és egy hatosztályos gimnázium fejlesztésére.
Sok nehézségen vergődött át a magánintézet. Ideiglenesen a ferencrendi kolostor celláiban szorongott az évente szaporodó ifjúság. Az engedély után önálló iskolaépületről is gondoskodni kellett. Dubecz Tamás helyettes plébános, gimnáziumi igazgató gyűjtőívvel messzi vidékekre is eljárt, hogy az építéshez szükséges pénz összegyűjtse. Az egykori ferences templom és kolostor mellett épült fel a ferences gimnázium épülete.
Az épület 1880-as években
A Templom utcában található klasszicista stílusú iskolaépület Szvitek Márton szolnoki ácsmester munkája. A szabadonálló egyemeletes, alápincézett épület egész magasságán falpillérek futnak fel. Főhomlokzatán 3-3-3 nyílástengellyel, középrizalittal. Az épület főhomlokzatán olvasható latin felirat szövegében a nagyobb betűk, mint római számok összeadva megkapjuk az építés évét, 1835-öt. „FERDINANDI REGIS AVGVSTI FAVORE / CLERI ET POPVLI PIA DOTE EXSVRREXI / SALVTARI IVVENTVTIS INSTITVTIONI” (Ferdinánd király őfelsége kegyéből /, az egyház és a nép adományából, / emeltettem az ifjúság üdvös intézetéül.)
Az új épület 1835 októberében nyílt meg. Az V. és a VI. osztály, 181 növendékkel kezdődött el az oktatás. A ferencrendi tartományfőnök vállalta, hogy szerzetestanárokkal gondoskodik, a város elöljárósága pedig szavatolta az épület fenntartását és a tanárok fizetésének biztosítását.
A nyilvánossági jog megszerzéséhez további 21.000 forint alap létesítése és képesített tanárok alkalmazása volt. Ezek teljesítésével tudott államérvényes bizonyítványt adni az iskola. Tehát újra gyűjtés indult. A királyi helytartótanács 1844-ben csak azzal a feltétellel engedélyezte a nyilvánossági jogot, ha a tanárok kisebb alapjövedelemmel is beérik. A ferencrendi szereztesek úgy járultak hozzá ehhez, ha az elmaradt illetményeikből a város a gimnáziumi alapot gyarapítja. 1844-ben a városi katolikus nagygimnázium, nyilvános jogú tanintézet a kassai tankerület felügyelete alá került. A tanítás az 1806-os Nova Ratio szerint folyt. Az oktatás nyelve 1845-ig latin volt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején csak akadozva folyt tanítás. A nagyobb diákok honvédnek álltak. A katonaságnak átengedték az épületet. Az oktatás újra a kolostorok celláiba szorult vissza átmenetileg. 1850-ben Bonyhádi Percel Imre császári megyefőnök lefoglalta az egész intézetet. 1852 és 1862 között szünetelt a tanítás. A kisgimnázium fenntartására, a nyilvánossági jog újbóli megszerzésére gyűjtés kezdődött és 1862 őszén megnyitották az I. osztályt. 1867 és 1877 között mint nyilvános, 4 osztályos katolikus kisgimnázium működött.
1876-ban az újjászervezett vármegye székhelye lett Szolnok. A kisgimnáziumból hat osztályos nagygimnáziumot, majd nyolc osztályos főgimnáziumot kívántak fejleszteni. 1877 és 1878-ban V-VI. osztály indult, de az iskolaépületben több osztályra nem volt hely. Több évnyi tervezés kezdődött egy új gimnázium felépítésére.
Fotó: Kósa Károly – Versegh Könyvtár
A Kádár-korszakban középiskolai kollégiumként működött. A rendszerváltás óta a Szent Imre Művelődési Háznak ad otthont a hozzáépített színházteremmel együtt.
Forrás:
Szolnok képekben. Szolnok, 1984
Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.
