Debrecenben született 1943. január 3-án. Gyermekéveit Szolnokon, a Tisza és Zagyva partján töltötte. 1963-68-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán, 1968-71-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán végezte tanulmányait. Mestere Németh István és Szrogh György volt. 1971-től a Pécsi Ifjúsági Irodában dolgozott Csete György munkatársaként.
1978-tól Szolnokon élt, 1981-ig a Szolnokterv építésze, majd szabadfoglalkozású iparművész volt. Később a B és D Műterem 2000 Bt. tagjaként férjével, Deák László építésszel építészeti, belsőépítészeti és tervezést folytatott.
Tervezői munkája oktatási, közművelődési épületek (Nevelési Központ, Pécs; Vasarely Múzeum, Pécs; Városi Könyvtár, Kunhegyes, Verseghy Könyvtár gyermekkönyvtára, Szolnok), közösségi terek (Nyugati Fogadóház, Hortobágyi Nemzeti Park), üzletek, szállodák, éttermek (Aranyszarvas vendéglő, Budapet.; Árkád üzletház, Szolnok) építészeti, belsőépítészeti formálására, bútortervezésre egyaránt kiterjedt. Szemléletét az ember és környezete közötti szerves egység, a művészet közösségformáló erejében való hit határozta meg. Művészetpedagógiai írásai rendszeresen megjelentek a szaklapokban.
1994-ben Ferenczy Noémi-díjat kapott. Tagja volt a szolnok Verseghy Körnek, ahol Lebegés a művészetben címmel tartotta székfoglaló előadását.
2001 júliusának legvégén hunyt el.
Forrás:
Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. 1. kötet. Budapest, 1999.
Kőszeghy Attila: Aki lélekből font semmiségeket. Országépítő, 2001.03
Csete Ildikó: Tiszta törekvéseink emléke. Országépítő, 2001.03.
Pár Nándor: Emlékezés Blazsek Gyöngyvérre. 1943-2001. Jászkunság, 2001.03-04.
