Az 1950-es évek számos jogsértéseinek egyike volt a budapesti osztályidegennek minősített családok kitelepítése, akik egyik napról a másikra lakásukat, vagyonukat és személyes szabadságukat is elveszítették, bírói ítélet nélkül jogfosztottá váltak. A hatalom célja e társadalmi réteg megsemmisítése és értékes lakásaiknak, tulajdonuknak megszerzése volt. Jászboldogházára 1951. június 5-én 39 budapesti családot telepítettek ki kuláknak bélyegzett gazdák tanyáira, akik számára ezt újabb büntetésnek szánták. A két megnyomorított réteg tagjai – a hatalom
célja ellenére – nem váltak ellenséggé, amiben tudták, segítették egymást. Az embertelen körülmények között is megőrizték tartásukat, emberségüket, legtöbb esetben baráti kapcsolat alakult ki a kitelepített és a befogadó családok között. A kitelepítés 1953-ban megszűnt, de a családok megpróbáltatásai folytatódtak, megkülönböztetésük sokáig befolyásolta családjuk életét.
2013-ban a Boldogházáról Elszármazottak Baráti Társassága kezdeményezésére emléktáblát helyeztek el a vasútállomás épületén, ahová a kitelepítettek érkeztek, és ez alkalommal került sor a kitelepítettek és befogadók első találkozójára is.
Forrás:
60 éve szüntették meg a kitelepítéseket: képes összeállítás az emlékünnepségről. Boldogházi hírek 2013.11.
Papp Izabella: Hatvan éve szűntették meg a kitelepítéseket : emlékünnepség Jászboldogházán. Redemptio 2013.10.
