A református hitélet kezdete 1590-re tehető Tiszaföldváron, azonban írásos említés 1642-től maradt fenn csak, mely néhány lelkész nevét őrizte meg, köztük Ványai P. Mihályét. 1683- tól aztán a település elnéptelenedésével négy évtizednyi törés állt be. 1722-ben még csak nádból készült reformátusimaház volt Tiszaföldváron. 1724-ben kezdtéka református templomépítését,de az még 1729-ben is vakolatlanul, padlás nélkül állt. A falu életében meghatározó Podmaniczky-család stámogatásával 1737-re készültek el az építkezéssel. Annak ellenére, hogy mind Olasz László földbirtokos is akadékoskodott és az ellenreformáció kereszttüzében, Erdődy Gábor püspök-főispán parancsára majdnem lerombolták a még fel sem épült falakat. 1766-ban készítettek hozzá haranglábat.
Idősebb Major Mihály lelkészsége alatt már jelentős renoválásra került sor, új haranglábat kapott a templom, amiben a 115 fontos harangot 381 fontosra cserélték. 1787-ben pedig a régi templom köveinek felhasználásával új építését határozták el. A késő barokk stílusú templomot 1788. október 26-án szentelték fel.
A templom hossza 32, szélessége 15, toronymagassága 48 méter. Az egyhajós templom homlokzata előtt galériás torony látható. A templom másik végén pedig a nyolcszög alakú szentély, amely három oldalával záródik. A torony felőli bejárat mellett van a szószék és az úrasztala. A hajó két végén három-három ívvel alátámasztott kórus található. A bal oldalon pedig fakarzat húzódik.
1819-től a templom két vallásfelekezet tagjainak lett istentiszteleti helye: reformátusoké és az evangélikusoké is. A fellendülő hitéletet a századvégi kolerajárvány renditette meg.
Az első tetőzet még zsindely volt, melyet többször is javítani kellett, majd 1929-ben lecserélték a kazettás mennyezetet, ahogy a tető faszerkezetének egy részét is. Megnagyobbították az ablakokat, s a déli bejárathoz ekkor épült az a barokk oszlopokon nyugvó toldat is, ami egyedivé teszi a templomformáját.
A református templom az 1929-es felújítás előtt és után
Az első világháború idején a református templom harangjait igénybe vették hadi célokra. A presbitérium kettőt felajánlott, de a harmadikat is elvitték erőszakkal.
A régi harangok búcsúztatása. Gaál István segédlelkész és Pap Aladár kántor
Az új harangok megérkezése. Tóth Bertalan lelkész (középen), Polgár Ferenc kántor (jobbra), Enyedi János főgondok (balra) a presbiterek gyűrűjében
A II. világháború, majd az ötvenes évek alaposan megrendítették mind anyagiakban, mind lelkiekben a helyi egyházat. 1980-ig kellett várni az újabb felújításra, ekkor sikerült a málladozó vakolatot kiigazítani. A 2 manuálos, 18 regiszteres, 900 sípos orgonát is ezidőtájt sikerült megjavítani, mely 1988 őszén szólaltatott meg újra.
Képeslap – Verseghy Könyvtár
Fotó: Kósa Károly – Verseghy Könyvtár
A templom geometriai középpontjában a kazettákra felerősítve virágfüzérben nyolc felé sugarasodó nyil áramlik szét egy galamb testéből, melynek feje a főbejárat felé mutat. A templom kegytárgya két régi kehely 1745-ből és1803-ból.
2016-ban került sor a belterületi református templom újabb felújítására. A tetőszerkezet egy részének újjáépítették, a belső mennyezetet pedig az 1815-ös presbiteri jegyzőkönyv alapján restaurálták. A rekonstrukció során a templom visszakapta eredeti, kék színű kazettás mennyezetét.
Forrás:
Adatok a tiszaföldvári református egyház történetéhez. Tiszaföldvár, 1938
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár
MTI: Megújult a tiszaföldvári belterületi református templom. Református Tiszántúl, 2016.01.
Seres Anita: Egy műemlék jellegű épület – A tiszaföldvári Református templom elemzése. Tiszaföldvár, 1990
Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.
Técsi Zoltán: A tiszaföldvári református templom. Jászkun Krónika, 1998. 12. 16.
