Szabó György Polikárp Jután születt, 1894. júl. 4.: ferences szerzetes, zeneszerző, tanár. 1909. aug. 29-én lépett a ferences rendbe. Filozófiai tanulmányokat folytatott a rend főiskoláin Dunaföldváron és Baján (1910-12). Teológiai tanulmányait 1913-16-ban a gyöngyösi Ferences Hittudományi Főisk.-n folytatta. 1916. november 6-án Pécsett szentelték pappá. 1921-1930 között a gyöngyösi teológián tanított dogmatikát és zenét. Zenei tehetségét felismerve a ferences rend segítette zenei képzését külföldön is: 1926-ban a bécsi zeneakadémián, 1928-ban Rómában az Egyházi Zeneakadémián tanult. 1930-ban egyházzenei doktorátust szerzett.
1931-34-ben a gyöngyösi főiskolán kívül a váci püspöki szemináriumban is oktatott zenét. 1934-től 1950-ig Szolnokon tevékenykedett, 12 éven át mint rendfőnök plébános és esperes. Szerkesztette a Katolikus Élet című helyi hitbuzgalmi és társadalmi folyóiratot. 1940-42-ben rendi kormánytanácsos, hitoktatási felügyelő volt, tanított, plébániai énekkart szervezett.
Mint zeneszerző főleg orgonaműveket komponált. Kiemelkedő a Szent Erzsébet halálának 700 éves évfordulójára Harsányi Lajos szövegére komponált műve: Szent Erzsébet dicsérete (1931). A Torinóban kiadott, vegyeskarra orgonakísérettel komponált művével (Tu es Petrus) fogadták 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszusra Magyarországra érkező pápai legátust.
Számos szervezet tagja volt. Pl. Országos Magyar Cecilia Egyesület
A rend feloszlatása után 1950-től nyugdíjazásáig, 1961-ig Szandaszőlősön és Ladánybenén szolgált a váci egyházmegyében. Majd nyugdíjasként előbb a rend pasaréti, majd esztergomi kolostorában élt.
Forrás:
Magyar Életrajzi Lexikon
Magyar Szalon 1937.
