Bacsó Nándor Szolnokon született 1904. március 13-án. A budapesti tudományegy.-en szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet. Az Eötvös Kollégium tagja volt.
1927-től az Orsz. Meteorológiai Intézetben dolgozott. 1941-ben szerezte meg bölcsészdoktori címét Pécsett. A Kertészeti Tanintézetben 1927-től, az Agrártudományi Egyetemen 1949-től meteorológiai szakoktatást folytatott. 1953-ban kandidátusi fokozatot szerzett. 1954-től félállásban, 1957-től teljes állásban tanszékvezető egyetemi tanár az Agrártudományi Egyetemen. 1959-ben lett a földrajztudományok doktora. 1966-ban a kertészeti és szőlészeti tudományok „honoris causa” doktora lett. 1967-től a Kertészeti Főiskolán a matematika, fizika, agrometeorológia tanszékvezető egyetemi tanára volt.
Irányította az országos csapadékmérőhálózat tevékenységét, és ellátta az agrometeorológiai teendőket (1934–57), vezette a hazánk időjárását havonként összefoglaló krónikasorozatot (1936–51). Szerkesztette az Időjárás című folyóiratot (1939–44). Éghajlat és agrometeorológiai, alkalmazott klimatológiai kutatásai jelentősek. Számos tanulmánya és könyve jelent meg. Munkásságát Hegyfoki Kabos- és Steiner Lajos-emlékéremmel ismerték el.
Fontosabb munkái:
- Mikroklíma és növényzet a Bükkfennsíkon (Zólyomi Bálinttal, Időjárás, 1934. 9-10. sz.)
- A hőmérséklet szélső értékei Magyarországon (Bp., 1952)
- Magyarország éghajlata (Kakas Józseffel, Takács Lajossal, Bp., 1953)
- Meteorológiai műszerek elhelyezése és kezelése (Debrecen, 1956)
- Bevezetés az agrometeorológiába (Bp., 1958)
- Budapest természeti képe (Bp., 1958).
Budapesten hunyt el 1974. május 29-én.
Forrás:
Búcsúbeszéd Bacsó Nándor ravatalánál. Földrajzi Közlemény (1974/1): 88-89.
Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest, 1984.
