Szabó László szobrászművész 1927. június 11-én született Egerben. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Beck András, Mikus Sándor, Pátzay Pál voltak a mesterei. A diploma megszerzése után több tanulmányutat tett (1960: Szovjetunió, 1962: Róma, Firenze, Velence, 1971: Varsó, Leningrád; 1981: Ravenna, 1992: Palermo. 1970)
1959-ben lett a Szolnoki Művésztelep alkotója. Szobrainak anyaga általában mészkő, bronz, hegesztett rézlemez volt. A bronzöntést maga végezte. A szobrászat sokféle területen hozottlétre értékes és maradandó műveket az érmektől a monumentális köztéri szobrokig. Köztéri szobrainak száma közel harminc. Ezek közül kiemelkedő a szolnoki Famunkás emlékmű és az egykori Felszabadulási emlékmű.
Rendszeres résztvevője hazai és külföldi tárlatoknak. Számos egyéni kiállítása volt országszerte, több alkalommal is sikert aratott a ravennai Dante-biennálén, több munkája látható az ottani Dante Központ múzeumában.
1971-ben Szolnok Megye Tanácsának művészeti díjával ismerték el a városhoz kötödő művész munkáját. 1997-ben 70. születésnapja alkalmából szolnoki és budapesti barátai összefogásából születhetett meg emlékezetes életmű kiállítása a Technika Házában.
2002. október 5-én hunyt el.
Forrás:
Bistey András: Művészsors. Új Néplap 2002.10.10.
Bistey András: Ragaszkodik kiküzdött igazához. Ezredvég 2000.11.
Oelmacher Anna: Szabó László szobrai Szolnokon. Művészet 1968. 6.
