Kaposvári Gyula Szolnokon született 1916. február 18-án. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1934-ben, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz-természetrajzszakán többek között Cholnoky Jenő, Bartucz Lajos, Entz Géza, Bálint Sándor és Györffy István előadásait hallgatta. A II. világháború idején katonai szolgálatot teljesített, hadifogságba került. 1946-ban tért haza Szolnokra. Egyetemi diplomáját ezután szerezte meg. Szakdolgozatát Szolnok településföldrajzáról írta.
A szolnoki városi könyvtár háborús pusztítások sújtotta állományának hónapokig tartó rendezésében, a veszteségek megállapításában önkéntes segítőként, fizetség nélkül dolgozott. A könyvtár megnyitását követően könyvtárvezető (1948). A könyvtári állomány rendezését követte a múzeum anyagának számbavétele, raktári rendjének kialakítása. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc centenáriumi ünnepségének keretében, a szolnoki csata 100. évfordulóján nagyszabású történeti kiállítást rendezett a városháza dísztermében; ezzel az intézmény múzeumi részlege is nyilvánosságot kapott. 1946 és 1950 között a városi könyvtárat és a múzeumot párhuzamosan irányította. Felbecsülhetetlen kulturális értékeket mentett meg a zúzdától, először irányítva a könyvtári szakma figyelmét a papírgyárakba bezúzásra küldött könyvszállítmányok ellenőrizetlenségére. A Szolnoki Papírgyárból tizenháromezer kötet könyvet válogatott ki, és szállíttatott be a múzeumba. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltárba 18 mázsa ömlesztett levéltári anyag jutott vissza jóvoltából. A múzeumok államosítását követően feladta könyvtárigazgatói állását, és a múzeum mellett kötelezte el magát (1951-1977).
Fotó: Verseghy Könyvtár
Régészeti, néprajzi, történeti és képzőművészeti gyűjtéssel egyaránt foglalkozott. Munkája révén került a múzeumba számos értékes őslénytani lelet. Nagy részt vállalt a Szolnok-szandai gepida temető ásatásában. A szolnoki vár területén végzett gyűjtései nyomán a vidék egyik legjelentősebb hódoltság kori leletegyüttese jött létre. Néprajzi gyűjtőmunkája számos unikális tárggyal gazdagította a múzeumot. Szolnok város történetére vonatkozó dokumentumok, eredeti források sokaságát gyűjtötte össze, többek között a szolnoki vár történetének adatait. A Szolnoki Művésztelep valamennyi korszakát bemutató képtárat hozott létre. Vezetése alatt költözött át a múzeum a mai helyére.
Az 1954. augusztus 20-án megnyitott képzőművészeti tárlaton a Szolnoki Művésztelep művészein kívül a megye más városaiban alkotó festők és népművészek munkáit is bemutatta. Megrendezte az első régészeti-történeti állandó kiállítást. Szolnoki Galéria címmel állandó kiállításként tervezett képtárat nyitott. 1964-ben nyílt meg az első állandó megyetörténeti kiállítás. Időszaki tárlatok rendezésére Szolnoki Galéria néven kiállítóhellyé alakította az egykori szolnoki zsinagógát.
Munkásságának kezdettől fogva szerves részét képezte a tudományszervezés és a tudománynépszerűsítés. 1950-től régészeti, néprajzi, történeti, művelődés-, művészet- és irodalomtörténeti témakörökben adott közre tanulmányokat, katalógusokat, kiadványokat. Nevéhez fűződik a Jászkunsági Füzetek megjelentetése. Útjára indította és szerkesztette a Damjanich János Múzeum Közleményei, a Múzeumi Levelek, a Szolnok Megyei Múzeumi Adattár és a Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv köteteit. Egyik létrehozója a Jászkunság című folyóiratnak és a Szolnoki Közéletnek.
Ásatási jelentései az Archaeologiai Értesítőben és a Régészeti füzetekben jelentek meg. Publikált számos tanulmánykötetben és periodikában. Több száz ismeretterjesztő írása jelent meg Jász-Nagykun-Szolnok megyei havi-, heti-és napilapokban, műsorfüzetekben. Nyugdíjba vonulását követően tovább folytatta tudományos munkáját.
A TIT és több szakmai társaság és egyesület tagja volt. Több szakmai elismerésben is részesült: Móra Ferenc-emlékérem (1974), Bugát Pál-díj, Kós Károly-emlékérem, Bél Mátyás-díj, Magyar Kultúra Lovagja díj. Nevét viseli Szolnok Város Kulturális Díja.
Szolnokon hunyt el 1998. augusztus 20-án. Földi maradványait a város temetőjének közéleti parcellája őrzi. A Damjanich János Múzeumban halálának első évfordulóján avatták fel bronz portrédomborművét .
Forrás:
Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest, 2002.
Selmeczi László: Kaposvári Gyula 70 éves. Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, 7. Szolnok, 1990.
Szathmáry István: Egy kultúrmisszió sikere – régi könyvektől a kápolna megmentéséig. Új Néplap Szolnoki Grátisz 2012.06.14.
Tiszai Lajos: Meghalt az utolsó szolnoki polihisztor. Jászkun Krónika 1998.08.21.
