Badár Balázs Mezőtúron született 1855. március 6-án. Szappanos Imre és id. Varga János korsósmestertől tanult. 1879-ben már saját műhelye volt. Az 1880-as évektől kialakult egyéni stílusa a helyi népművészet, a szecesszió és a nemzeti stílusjegyek sajátos ötvözete volt. A pécsi Zsolnay-gyár közvetítésével megismerkedett meg a 16-18. századi közelkeleti kerámiaművészettel, amelynek formai, stilisztikai elemeivel gazdagította művészetét. Országos hírre az 1890. évi országos vásárokon történt részvétele után tett szert.
Badár Balázs és Badár Erzsébet házuk udvarán
Mezőtúr egyik specialitása és nevezetessége, aki művészetté fejlesztette a mezőtúri agyagipart nagyszerű magyaros vázáival, utánozhatatlan szinkeverési és égetési eljárásával és eredetiségével. Szállított már Német- és Olaszország, Hollandia, és Amerika számára is. Brüsszelben, Párisban, Amszterdamban nemzetközi vásárokon és kiállításokon ismételten aranyérmeket nyert a Badár-vázákkal.
Badár Balázs kerámiája. Fotó Kozma Károly
1896. évi Millenniumi kiállításon ezüstérmet, 1897-ben Brüsszelben ezüstérmet, 1900-ban a Párizsi Világkiállításon díszoklevelet kapott. Ekkor már kizárólag díszedényeket készített. Műhelyében vendégül látta pl. Albrecht főherceget, Jászai Marit, Fedák Sárit, Móricz Zsigmondot. 1932-ben műveinek válogatott anyagát a stockholmi múzeum szerezte meg.
Síremléke Mezőtúron. Fotó: Kósa Károly
1939. május 14-én hunyt el szülővárosában, ahol díszes síremléket állítottak tiszteletére.
Forrás:
- Bodorik Sándor: Mezőtúri életrajzi lexikon. Mezőtúr, 1999.
- Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
- Új Magyar Életrajzi Lexikon. I. k. Budapest, 2001.
