Egyed Julianna 1930-ban született Tiszapüspökiben. Édesanya varrónő, édesapja pedig egyszerű munkásember volt. A jó képességű és szorgalmas falusi lány a II. világháború alatt tanítója felkészítésével tette le a polgári iskola vizsgáit, majd a jászberényi Tanitóképzőbe jelentkezett 1946-ban. Az iskolában ismerkedett meg későbbi férjével, Ferencz Tibor tanítóval. A tanulmányait megszakítva 1949. augusztus 14-én férjhez ment választottjához és annak kántortanítói szolgálati helyére, Tarnazsadányra költöztek.
1953 pedig, amikor Ferencz Tibort a pélyi iskola igazgatójának nevezték ki, odaköltözött a család. Férje jelentős szerepet játszott a település életében 1956 októberében, ezért a forradalom leverése után állandó kihallgatások vártak rá, így a költözés mellett döntöttek. Jászapátiba költöztek és férje a jászladányi iskolában vállalt állást. Időközben Zsuzsa és György gyermekünk születése után Julianna is leérettségizett, és még képesítés nélkül tanítani kezdett. 1962-ben kezdte meg tanulmányait a szegedi Tanárképző Főiskolán földrajz-rajz szakon és a tanitás, valamint a két iskolás gyermek mellett szerzett diplomát 1967-ben.
Kiránduláson a pélyi iskola. Középen a Ferencz házaspár
Ferencz Tiborné, mint osztályfőnök a jászladányi iskolában
1964-ben Ferencz Tibort a Szolnok Járási Hivatalhoz helyezték át, Julianna pedig a szolnoki Délibáb úti Általános Iskolához került, ahol földrajzot, rajzot és háztartási
ismereteket tanitott. Később az Abonyi úti Általános Iskolába helyezték át. 1981-ben a minisztérium Kíváló Munkáért kitüntetést adományozott neki több évtizedes pedagógiai munkájáért.
Ferencz Tiborné. Fotó: Abonyi Úti Általános Iskola Fotótára
1991 végén vonult nyugdíjba. Mindig fontosnak tartotta, hogy kollégáit, diákjait megismertesse a határon túli területek magyar történelmével, így idegenveztői vizsgát tett. Rendszeresen szervezett túráival generációkban ültette egy a magyarság határokon átívelő összetartozásának érzését.
Nyugdíjba vonulása után is aktívan részt vett Szolnok közösségi életében. Több civil szervezet tagja volt. A szolnoki Pedagógus Nyugdíjas Klub (1986-2013), valamint a Jász- Nagykun-Szolnokmegyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesületének elnökeként (1990-1999) számtalan kulturális program szervezésében vett részt. 1999-ben Jász-Nagykun-Szolnokmegye Közművelődési Díjával ismerték el tevékenységét.
Szerepet vállalt a szolnoki Mária-szobor helyreállításában és újraszentelésében a Mária úton. Neve országosan is ismertté vált. Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművésszel és számos szolnokival karöltve gyűjtést indított egy Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló szobor Koltón való felállításána, ahol a költő és hitvese a nászútját töltötte. Koltó település díszpolgárává avatta őt 2006-ban.
2018. szeptember 2-án beszédet mond a Petőfi-ünnepségen. Fotó: Telekei-kastély (Koltó)
Tevékenységéért kapta a Szolnokért Emlékérem arany fokozatát, Budapesten pedig az Eötvös-emlékérem vas fokozatát vehette át.
2025-ben hunyt el Kilencvennégy éves korában, június 19-én kísérték utolsó útjára.
Forrás:
Díszpolgári cím. Új Néplap, 2006.09.20.
Ferencz Tiborné: „Az életet már megjártam” [Kézirat] Szolnok, é.n.
Ferencz Tiborné: Egy szobor története a kezdetektől a megvalósulásig. Szolnok, 2013.
Huszonöt évejárnak összea nyugdíjaspedagógusok. Új Néplap, 2010.07.16.
Kitüntetések. Művelődési Közlöny, 1981.09.17.
Kitüntetések a magyar kultúra napján. Jászkun Krónika, 1998.01.22.
Szathmáry István: A szolnokiak összefogása tettelehetővé a költői szoborállítást. Új Néplap, 2022.04.12.
