Szolnokon született 1835. szeptember 28-án, sóhivatali tisztviselő gyermekeként. Az elemi iskoláit Szolnokon, a gimnáziumot Egerben végezte. A családi hagyományokat követve állami tisztviselő lett Pesten, valamint beiratkozott a jogi karra is. Ám a szép kilátásokkal kecsegtető szakmát végül nem sajátította el, ugyanis egy gyógyszerész egyetemi hallgatóval lakott együtt, aki szintén pályát módosított: elvégezte a sebészeti tanfolyamot. Ennek tulajdonítható, hogy a fiatal Balogh is kedvet kapott az orvosi pályához, így iratkozott be 1854-ben beiratkozott a pesti orvosi karra, 1859-ben szerezte meg oklevelét.
1860-62-ben a pesti egyetem élettani tanszéken a nagynevű Czermak professzor mellé került tanársegédnek. Czermak nevéhez fűződik — többek között — az egzakt tudományos módszerek bevezetése az élettani vizsgálatokba.Ezt követően Jendrassik irányítása alatt dolgozott. Ebben az időszakban már közel húsz élettani, kórtani és gyógyszertani közleménye jelent meg.
1862-ben magántanárrá habilitálták kórszövettanból és kórélettanból. Engedélyt kapott továbbá arra, hogy a Rókus Kórház beteganyagát tanulmányi célokra felhasználja, hullákat boncoljon. előre. A kolozsvári Orvossebészeti Intézetben (ebből alakult 1872-ben hazánk második egyetemének orvoskara) megüresedett az „elméleti orvostani” tanszék. Balogh Kálmán megpályázta ezt az állást. Itt általános kórtant, gyógyszertant, illetve ideiglenesen még törvényszéki orvostant is oktatott. A Kolozsvárott eltöltött négy esztendő során 11 önálló kutatáson alapuló közleménye jelent meg.
1872-ben lett a gyógyszertan rendes tanára Pesten; közel tíz év múlva a kar dékánja. Katedráját haláláig töltötte be.
1867-71-ben a pesti egyetemen az elméleti orvostan nyilvános rendes tanára; 1871-83-ban az általános kórtan helyettes, 1871-től haláláig a gyógyszertan nyilvános rendes tanára és a gyógyszertani intézet igazgatója, 1880-88-ban az orvostudományi kar dékánja.
Dr. Balogh Kálmán – Vasárnapi Újság
Magyarországon elsőként végzett bakteriológiai vizsgálatokat. Tudományos és kutatóimunkája során több alapvető megállapítást tett. Felfedezte, hogy a pepszin csak sav jelenlétében fejti ki emésztő hatását. Már 1868-ban elméletet állított fel arról, hogy miként terjednek a baktériumok a szervezetben. Kimondta, hogy a savanyú gyermernedv megtámadja a baktériumokat: „a savak jelenléte még hígított állapotban sem kedvező a baktériumok életének”. Mindezt akkor, amikor a legfontosabb kórokozók felfedezése még váratott magára.
A kórszövettan művelésének és oktatásának úttörője volt. Jelentősek az agykéreg mozgató központjának mesterséges ingerlésével kapcsolatos idegélettani kutatásai. Elsőként ismertette hazánkban Pasteur tanításait és a külföldi sejtkórtani kutatások eredményeit.
Tudományos munkássága rendkívül sokoldalú. Az ember élettana című munkája (1862-1864), majd az Általános kór– és kórjelzéstan (1865) és a Gyógyszertan című művei a legjelentősebbek. Ez utóbbit tartják az első tudományos magyar gyógyszertannak. 1871-ben megjelent első magyar gyógyszerkönyvhöz több mint 1000 oldalas „Kommentárt” szerkesztett, amelyet halála után is használtak még tankönyvként. Ebben az összeállításában, a gyógyszerkönyvvel szemben, a gyógyszerek hatásáról, alkalmazásának módjáról is korszerű ismereteket nyújtott
Markusovszky Lajos munkatársaként közreműködött az Orvosi Hetilap szerkesztésében, 25 éven át volt főmunkatársa. Feladatokat vállalt a Királyi Magyar Természettudományi Társulat (a mai TIT elődje) munkájában. Balogh Kálmán 1860-ban lett tagja, három év elteltével első titkára, 1872-ben pedig alelnöke volt a szervezetnek. Vezető szerepet vállalt a Királyi Orvosegyesületben is. 1868-ban választmányi tag, 1880-ban alelnök. Sokrétű munkássága jelentős ösztönzést adott a magyar orvostudomány fejlődésének. Olyan élettani és gyógyszertani iskolát teremtett, amelyből mindmáig nevezetes utódok nőttek ki.
Így nem maradt el a legmagasabb tudományos elismerés sem: az MTA 1864-ben választotta levelező, 1877-ben rendes tagjául. Élettankönyvét a Marczibányi nagyjutalommal, gyógyszerkönyvi kommentárját a Fáy-féle jutalommal tüntették ki.
1888. július 15-én hunyt el Budapesten. A Kerepesi temetőben kísérték utolsó útjára.
Születésének centenáriumán emlékünnepséget tartottak Szolnokon, melynek keretében emléktáblát avattak szülőházán, s róla nevezték el az utcát.
Fotó: Kósa Károly
Forrás:
Hőgyes Endre: Emlékbeszéd. Az MTA Elhunyt Tagjai Fölött Tartott Emlékbeszédek. Budapest, 1890.09.
Kempler Kurt: Tanár, tudós, szerkesztő. Impulzus 1988.07.16.
A Magyar Tudományos Akadémia Tagjai. 1. kötet. Budapest, 2003.
Dr. Balogh Kálmán. Vasárnapi Újság, 1888.
Országos érdeklődés kísérte a Balogh-centenárium impozáns szolnoki ünnepélyét. Szolnoki Újság, 1935.10.01.
