Meggyes László 1928-ban született Szigetszentmiklóson. Szülei munkásemberek voltak, ő maga is fiatalon a Csepeli Vasműben dolgozott, amikor 1949-ben elment az üzem szabadiskolájába, melyet akkor Szentgyörgyi Kornél vezetett. Kásőbb a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1950-1956 között, ahol Szőnyi István, Domanovszky Endre és Hincz Gyula voltak a mesterei.
1957-ben a szolnoki Művésztelepen műtermes lakást kapott és még ebben az évben meg is nősült. Kolléganője, Fazekas Magdolna lett a felesége.
Meggyes László érdeklődési körének két fő csoportját az emberábrázolás és a természetfestés alkotta. Tagja volt a Magyar Képzőművészek Szövetségének. Gazdag munkássága, erkölcsi elismerése mellett szól, hogy a Szolnok megyei Tanács 1965-ben művészeti díjjal, a Békés megyei Tanács pedig 1974-ben és 1977-ben nívódíjjal jutalmazta.
Számos egyéni kiállítása volt (Szolnok, Karcag, Jászapáti, Martfűn), emellett rendszeresen szerepeltek alkotásai a hagyományos szolnoki seregszemléken és az országos gyűjteményes tárlatokon. Reprezentáltak képei a művésztelep nagy fővárosi kiállításain is: 1961-ben a Műcsarnokban, 1966-ban a Magyar Nemzeti Galériában. Külföldön is bemutatkozott több alkalommal, festményeit Zürichben, Montreuille-ben, Tallinnban és Szófiában is láthatta a közönség. Művét több múzeum is őrzi Szolnokon, Sárospatakon és a Magyar Nemzeti Galériában.
2003-ban hunyt el. Szolnokon utca őrzi nevét.
Forrás:
Ecsey Elemér: Meggyes László. Művészet 1965.02.
Egri Mára: Fazekas Magda és Meggyes László művészetéről. Új Barázda 1975.09.
