Már a XVII. század első felében volt református lelkész Abádon. Nem sokkal később helyben lakó lelkész volt a szomszédos Tiszaszalókon is, a tiszaabádi eklézsia filiájaként. Az 1980-as évek közepéig a két gyülekezet egymás mellett működött; külön tartották fent az intézményeiket: az iskolákat, a presbitériumot, külön lelkész szolgált mindkét helyen. A szalóki gyülekezet utolsó helyben élő lelkésze az 1970-es években távozott., így 1972 és 1986 között az akkori abádi lelkész, Bán István szolgált a szalóki gyülekezetben is. Ő még két templomban, két gyülekezettel és két presbitériummal dolgozott együtt. Ennek eredményeként 1986-ban született meg a döntés a szalókiak és az abádiak részéről is, hogy együtt alkossák az Abádszalóki Református Egyházközséget.
Az abádi református templom egy korábbi fatemplom helyén épült 1789-ben, majd 1887-ben felújították (Iskola út 1.). A templom egyhajós, keleti részén poligonális záródású, 320 ülőhellyel és 100 állóhellyel rendelkező épület. Berendezései copfstílusban épültek. A templom 3 haranggal, valamint kiváló hangminőségű digitális orgonával felszerelt, amely hangversenyek tartására is alkalmas. A templom legutolsó külső felújítása 1998-2000 között volt, míg belső felújítása 2001-2002-ben történt.
1822-ben épült Abádszalók másik református temploma, az úgynevezett belsőfalusi vagy szalóki templom (Szivárvány u. 35.)., mely 2000-es évek végére a megsemmisülés határára jutott. A Tisza-tavi Templomok útján projekt első ütemében sikerült felújítani.
Forrás:
Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1986
