Kolosváry (Kolosvári) Aladár 1863. november 13-án született Szent-Margitán. Tanulmányait Kolozsváron az evangélikus főiskolában és az egyetemen végezte.
1886–87-ben mint segédtanár Székelyudvarhelyen, majd 1877-től a nagyszalontai algimnáziumban mint rendes tanár működött. Oktatott a hajdúnánási ev. ref. gimnáziumban. 1893-ban lett a mezőtúri gimnázium tudós tanára és egészen nyugdíjba vonulásáig, 1921-ig itt tanított.
Cikkeket és költeményeket írt a kolozsvári Élet és Irodalomba, a Kolozsvárba, Ellenzékbe, Képes Családi Lapokba, a Nagy-Szalonta és Vidékébe, a Nagyváradba, Szabadságba és az Ország-Világban. Mezőtúron a Mezőtúr és Vidék főmunkatársa volt, emellett a gimnázium értesítőjében is jelent meg irodalomtörténeti tanulmánya.
1914-ben a Magyar Tudományos Akadémia a 100 arany Nádasdy díj felével jutalmazta „Csaba királyfi” című eposzát 29 pályamunka között.
Szép Ernő tagja volt a gimnázium önképzőkörének, melyet Kolozsváry Aladár tanár úr vezetett, aki egyengette tehetséges tanítványa útját az irodalom felé. Kolozsváry Aladár nemcsak szerette az irodalmat, hanem maga is művelte, a Magyar Tudományos Akadémia pályázatát is elnyerte, a századforduló után verseskötete is megjelent (Költemények. Nagyszalon, 1889). Tanítványát bevonta a Mezőtúri Hírlap szerkesztésébe, rábízta kisebb hírcsokrok megírását.
1945-ben hunyt el Budapesten.
Forrás:
Irdalom. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914.05.17.
Huszonöt évvel ezelőtt is Azra hozott szerencsét Szép Ernőnek. Délibáb, 1930. 04.12.
A mezőtúri ref. főgimnázium értesítője az 1924-25. iskolai évről. Mezőtúr, 1925.
1 hozzászólás