Kecskeméten született 1855. november 28-án Hild Károly 1848-as őrnagy gyermekeként, Hild József építész unokájaként. A gimnáziumot a pesti piaristáknál végezte, majd a pesti tudományegyetem jog- és államtudományi karán folytatott tanulmányokat. Ezt azonban apja halála után abbahagyta, s katonai pályára készült. 1880-ban kilépett a hadseregből, s civilként érkezett Jászárokszállásra, az anyai házba. Itt találkozott Pongrácz Erzsébet tanítónővel, akivel 1881-ben házasságot kötött. Hamarosan Kolozsvárra költöztek. Ott előbb vasúti tisztviselő, majd a Kolozsvár című lap főmunkatársa lett. 1888-ban már a felesége által kiadott Jászság című hetilap felelős szerkesztője Jászapátiban, két év múlva Jászberényben.
1902-ben a megyeszékhelyre költöztek, ahol Szolnoki Lapok címen indított újságot, nevének feltüntetése nélkül. Lelkesen harcolt egy, Szolnokon létesítendő múzeumért. 1913-ban a Független Lap című újság szerkesztője lett. „A legjobb lap, amely valaha Szolnokon napvilágot látott…” — méltatta Szabó Barna. Élete utolsó évtizedében a vármegye levéltárosaként tevékenykedett.
Hild Viktor, a régész, történész és hírlapíró 1929. április 14-én hunyt el Szolnokon. 1934-ben lánya a városra hagyományozta értékes régiség-, érem- és kéziratgyűjteményét, negyed évszázadon át vezetett kéziratos régészeti naplóját, továbbá szakkönyvtárát, megteremtve a városi múzeum és közkönyvtár alapjait.
Fotó: Kósa Károly – Verseghy Ferenc Könyvtár
A város díszsírhelyet adományozott számára, szolnoki lakóházát 1999-ben emléktáblával jelölte meg. Könyvtár és egy utca viseli a nevét.
Forrás:
Hild Viktor 1855–1929. Egy tudós portréja. Szerk. Kaposvári Gyöngyi és Pató Mária. Szolnok, 1998.
