Jászkiséren született 1902. október 17-én ősi jász redemptus családba. A Jászapáti Királyi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett. Mérnöki oklevelét 1928-ban szerezte Budapesten. 1928-1948 között több tiszai vízitársulat szakaszmérnöke, ill. a Balatoni Nagyberek Lecsapoló Társulat igazgató mérnöke, majd a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak, ill. jogelődeinek műszaki vezetője. Főbb munkaterületei az árvízvédelemhez tartoztak, emellett tevékeny részt vállalt egyes régiók öntözési feladatainak megoldásában. Az 1960-as években a Tiszaliget Intézőbizottság elnökeként tevékenykedett Szolnok város árvízvédelme érdekében.
Szakirodalmi munkássága a technikatörténet-írás terén jelentős, a Közép-Tisza-vidék és a Jászság vízügytörténeti monográfiái az ő nevéhez fűződnek. 1972-ben Szolnok város Pro Urbe díjával, 1978-ban MTESZ-díjjal, 1977-ben a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagságával ismerték el munkásságát.
Szolnokon hunyt el 1988. január 24-én, s a város református temetőjében nyugszik.
Fotó: Kósa Károly – Verseghy Könyvtár
Szülőhelyén márványtábla, Szolnokon sétány és domborműves márványtábla őrzi emlékét.
Forrás:
A vízért, a víz ellen : A Tisza-völgy múltja, jelene és jövője : Tudományos tanácskozás a 100 éve született Nemes Gerzson emlékére. Szolnok, 2002.
Csoma Kálmán: Aki a hatvanas években kapott „nemesi” előnevet. Nemes Gerzson emlékére. Szolnoki Közélet 1988.06
