1935. május 17-én született Jászladányban Tálas László történész. Pedagógusként kezdte a pályáját 1958-ban. Friss diplomás történelem-földrajz szakos tanár az egri főiskola földrajz tanszékén dolgozott. Két év után búcsút mondott a főiskolának és Rákócziújfaluban majdnem egy évtizedig vezette az iskolát. Igazgatása alatt elkezdődött az intézmény virágzása.
Innen a tiszaföldvári gimnázium és szakközépiskolába helyezték át, melynek vezetésével bízták meg. A gimnáziumot és mezőgazdasági gépszerelő iskolát magában foglaló intézményt gimnázium-óvónőképzővé alakította.
1982-től 1998-ig vezette a szolnoki Damjanich János Múzeumot. Az ő igazgatóságának 16 éve alatt két fontos feladatot igyekezett megoldani: a múzeum főépületének teljes birtokbavételét és felújítását, valamint a múzeumi kutatómunka zavartalan biztosítását. A szűkös anyagi körülmények között sikerült növelnie a munkatársak létszámát, fejlesztésre került az intézmény technikai felszerelése. 1984-ben tudományos kutatóhely lett a múzeum. 1996-ban pedig az Év múzeuma kitüntetést is elnyerte a felújított, önálló múzeum.
Fotó: Verseghy Könyvtár
Számos kitüntetésben részesült. 1986-ban Munka Érdemrendet kapott, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki. Szolnok önkormányzata Ezüst Pelikán díjjal ismerte el szakmai munkáját.
2004. szeptember 15-én hunyt el. Szülőhelyén, a jászladányi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Forrás:
Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum, 2004.
