Sebők István Szolnokon született 1901. április 3-án. Apja Sebők Nándor jómódú kereskedő volt, művelt és tehetős polgár, aki jó nevelést biztosított gyermekeinek. Édesanya, Reichenberg Matild pedig szeretetteljes légkört teremtett számukra, és nagy figyelmet fordított arra, hogy István fia nagy műveltséget szerezzen. Sebőka a szolnoki Állami Főgimnáziumban tanult, 1919-ben érettségizett. Tehetségét tanára, Ruszti Gyula (1885-1918) korán felismerte. Nagybátyja, Sebők Sándor képzett festő volt, s szintén nagy hatással lehetett rá.
A politikai és gazdasági tekintetben is a legnehezebb időkre esett Sebők pályakezdése. Mint megannyi kortársa, nehezen találta meg a számára legmegfelelőbb továbbképzési lehetőséget. Egy fővárosi építészirodában, a Stern és Faludinál kezdett dolgozni, majd három hónapos tanulmányutat tett Ausztriában. 1921 márciusában tért vissza szülővárosába, Szolnokra. Itt nagy szorgalommal képezte tovább magát a rajzolás és a nyelvtanulás terén, mialatt szakismerteit Donáth építészirodájában mélyítette el.
1921 őszén a numerus clausus zsidókat sújtó felvételi korlátozása miatt a Szász Műszaki Főiskola mellett döntött. Drezdai tanulmányainak idejéből maradt fenn vázlatkönyve, mely a kötelező ornamentális stúdiumok mellett fej- és aktrajzokat, valamint épületeket tartalmaz. Művészi tehetségét bizonyítja, hogy már másodéves korában szerepelt a főiskola építészeti és tájrajz kiállításán. Az anyagi nehézségek ellenére kitartott a drezdai főiskola mellett. 1927 márciusában kapta meg építészdiplomáját a drezdai Táncszínház terveire. Ekkor új megoldások foglalkoztatták: a hagyományos színpad és a nézőtér összekötése. Ezután a Bauhaus főiskola és az ott működő építésziroda vezetője, Walter Gropius munkatársnak hívta irodájába az aktuális színházi tervpályázatának megvalósításához, emellett családi házak és szociális lakótelepek tervezésében működött közre. Tovább dolgozott Gropiusszal az 1930-ban Ukrajna akkori fővárosába, Harkovba kiírt színház tervén. Szerepe volt a berlini Sportcsarnok (Stadthalle) épületének tervezésében.
1929-ben részt vett a győri színházra kiírt tervpályázaton is. Rövid ideig Dessauban, majd 1928 után Berlinben Moholy-Nagy László asszisztense volt, különösen színházi, színpadi kísérleteinek megvalósítója. Színházi tevékenységének körébe tartoztak díszlettervezői munkák is. Ötletei, rajzi megoldásai a színpadtechnika megújítását célozták..
1931-ben Sebők István szerepelt a berlini Fotómontázs-kiállításon a műfaj fő képviselőivel együtt.
Orosz feleségével, a Berlinben megismert harkovi diplomata lányával, Marija Levinával – aki Gropiusnak is fordított – 1932-től Moszkvában élt. Először a vasútépítéseknél dolgozott, majd 1936-ban El Liszickijjel kiállítást készített elő egy nemzetközi építészkonferenciához, melyre hívta magyar bauhausos társait. A külföldi kapcsolatok, az idegenek egyre gyanúsabbak lettek a sztálini terror megerősödésével. Próbált dolgozni a Vesznyin testvérek és Ginzburg irodájában, akiket korábbról, mint az orosz építészeti avantgárd kiváló képviselőit ismerte, akik a harkovi színház pályázatának nyertesei voltak. Végül letartóztatása előtt a moszkvai metró építésében vett részt.
Ebben a világban Sebők István ( Stefan Ferdinandovics Zebek) működési köre és élete is egyre jobban bezárult. Végül koholt vádak alapján 1941 júniusában letartóztatták. 1942.március 18-án a sztálinizmus áldozataként halt meg. Fiatalon lett a sztálini diktatúra áldozata. Sebők Szolnokon élő édesanyjával még a Szovjetunióból is váltott levelet, de sorsát sokáig homály fedte. Londonban élő unokahúga, Dr. Lilly Dubowitz tudta meg a pontos dátumot a lassan megnyíló orosz archívumból. Ő járt utána annak is, hogy 1997-ben rehabilitálták.
Forrás:
Bajkay Éva: A bauhauson át a sztálini terrorig. Egy elfelejtett magyar művész pályaképe: Sebők István 1901-1942. Jelenkor 2010.04.
