1892. május 16. (vagy 23)-án született Pusztakutason. Középiskolai tanulmányait Szolnokon a Verseghy Gimnáziumban végezte. Wollek Géza volt az osztályfőnőke. A jogot Budapesten és Kecskeméten végezte. Elsőéves jogász korában a budapesti „Nap” szolnokmegyei tudósítója és a „Tiszavidéki Ujság” belső munkatársa lett 1910-ben.
Két évvel később az első szolnoki napilap, az „Ujság” segédszerkesztője, majd felelős szerkesztője. Ugyanebben az időben az „Est lapok” szolnoki munkatársa. A kormánypárti „Ujság” után a szélső ellenzéki „Független Lap” h. szerkesztője a háború kitöréséig.
Az I. világháborúban mint a 68. gy. e. tisztjelöltje orosz hadifogságba került. Itt előbb lapszerkesztő, később a híres nikolszkutszuriszki hadifogoly színház igazgatója. Japánon, Kínán, Indián, Ceylonon, Egyiptomon keresztül jött haza 1920 végén.
Újra az Est-lapok munkatársa, majd a Szolnoki Ujsághoz kerül, amelynek most is dolgozik. Megalapította teljesen eredeti hangú és színű, „Irások” c. folyóiratát. Tíz budapesti lap tudósítója és a világhírre vergődött arzénügyek kipattantója. Riportjai, szatirikus hangú cikkei majdnem minden fővárosi lapban megjelentek.
Szorosabban vett irodalmi tevékenységének kezdetét az 1925-ben kiadott „Napló” Írások Szolnokról a szolnokiaknak c. könyve jelenti. Ebben a tarka tartalmú kötetben várostörténet, városházi furcsaságok felvillantásától hadifogoly emlékek novellisztikus feldolgozásáig sok minden megtalálható. Következő könyve megjelenéséig 13 hosszú év telt el. Igaz, megfeszített újságírói munkával. Miközben itt Szolnokon elindította és szerkesztette a Zene és Mozi Élet, majd a Szolnoki Színházi Újság c. időszaki lapokat, felelős szerkesztőként 1936-ban indította el Írások címmel sajáto hangvételű folyóiratát. Egyidejűleg 14 fővárosi lapnak volt a munkatársa. 1938-ban jelent meg „Elevenek és holtak” Emlékezés békére, háborúra, eseményekre, emberekre c. könyvét. 1941-ben újságírói működésének 30. évfordulójára megjelentethette „Meseváros” c. könyvét.
Alaposan kivette a részét a város közéletéből is. Elnöke volt a Kiss József irodalmi körnek, főtitkára a Szolnoki Sakkörnek, választmány tagja az írókat és művészeket tömörítő „Tanya” egyesületnek és munkatársa a Jász-Nagykun-Szolnok Vámegye Múltja és Jelene nagy monográfiának.
1944. március-április folyamán hurcolták el. Ő is elindult szerencsétlen szolnoki izraelita hit- és sorstársaival együtt azon az úton, ahonnan nem volt visszatérés. A „meseváros” nem tudta megvédeni múltjáról oly szépen mesélő fiút.
Forrás:
Csősz László: „Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül”. Gettósítás Szolnokon. Századok 2000.
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
Szolnoki fejek. Szolnok, 1928
A szolnoki zsidóság története 1840-1944. Irta és összeállította: Varga Béla. Szolnok, Damjanich Múzeum, 1994.
Szurmay Ernő: Emlékjelek. Szolnok, 2000
1 hozzászólás