Anyakönyvi adatai szerint 1880. április 18-án született Fuchsz Sámuelként Fuchsz Lipót és Szaudek Betty Szolnok, Sarkantyú utcai lakosok törvényes fiaként. Fuchsz Sámuel teljes mértékben asszimilálódni kívánt, ennek érdekében Faragó Sándorra változtatta nevét.
Szolnokon a két világháború között olyan igényt elégített ki egyszemélyes műintézetével, amit manapság csak szakosodott vállalkozások képesek teljesíteni. Többféle termékkel, elsősorban könyv és papíráruval gazdagon ellátott üzletet működtetett, ehhez kapcsolódva nyomdát alapított 1904-ben. A vármegyei kiállításon nagyaranyéremmel kitüntetett, Gorove utcai (ma Kossuth Lajos utca) Könyvnyomdai Műintézete dísz kötészetet üzemeltetett.
Maga állította elő és 3-4 színnyomásban nyomtatta azokat a hirdetéseiben ajánlott reklámszövegeket, hivatalos nyomtatványokat, körleveleket, melyeknek terjesztését is vállalta. Többhelyiséges üzletében árulta a különféle igényeket kielégítő papírtermékeket a toalettpapírtól, a szekrénypolc díszcsíkokon, szalvétákon, névjegykártyákon, fénykép-és bélyegalbumokon, italcímkéken, falvédőkön keresztül a naptárokig, levelezőlapokig.
Emellett a Remington amerikai vállalat képviseletében írógépeket, és ennek tartozékait forgalmazta. Árusított és kölcsönzött új és antikvár könyveket, gramofonokat, lemezeket, kottákat, és hangszereket, sőt még egy játékosztályt is működtetett.
Rendszeresen rendezett árusítással egybekötött állandó képkiállítást. Elsősorban a szolnoki művésztelep országosan is elismert festőinek munkáit: a Pólya testvérek, Zádor István, Fényes Adolf, Aba-Novák Vilmos festményeit, grafikáit mutatta be. A művészekkel való szoros kapcsolata reklámcéduláinak kivitelezésében is tetten érhető. Faragó Sándor bőséggel és ötletgazdagon hirdette többirányú vállalkozását.
Számtalan maga nyomtatta könyvben, újságban reklám- kiadványban, szórólapon hirdette kínálatát.
Faragó Sándor nyomdai részlege bár nem volt nagy vállalkozás a kor követelte minőségi színvonalon állt. Habár nem vált országosan is közismertté, mert kevésbé rangos írók-költők-tudósok voltak megrendelői, azonban a Bagoly emblémával, a Faragó Könyvkereskedés ex libriszével ellátott könyveket, nyomtatványokat, kiadványokat város és vármegyeszerte kedvelték, használták és olvasták.
Amint az a leltárívekből kitetszik — a számbavételkor volt is olvasnivaló bőven: „514 db kötött ifjúsági könyv; 19 db játékok könyve; 7 db diák lekszikon; 18 db Révai nagy lekszikon; 73 db különféle nyelvtan; 68 db jogi kötött könyv; 47 db szakácskönyv; 6 db vegyes szótár; 36 db különféle térkép; 1757 db fűzött különféle szépirodalmi könyv; 34 db kotta.”
Mindemellett az üzlet működtetett egy 2620 tételes kölcsönykönyvtár részleget, ami igen jelentős kultúraközvetítő és szórakoztatási feladatot vállalt. Különösen, ha a több mint két és félezernyi kölcsönkönyvtári állományhoz hozzászámítjuk az 1961 db vegyes ponyvaregényt is.
A nyomda 1948-ig szolgálta Szolnok város közösségét.
Forrás:
- Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
- Szabó István: A szolnoki „Bagoly Üzletház és Könyvnyomdai műintézet”. Jászkunság,
- Szolnok Megyei Nyomda. Magyar Grafika, 1958
